A hús paradoxonja

Öltözz úgy, hogy a férfiszem vetkőztessen ki belőle

A gondolat legalább olyan különleges, mint a gyakorlat: ez az elv nem a test szégyenlésére szólít fel, hanem arra, hogy a nő soha ne adja oda magát igazán a párjának.

_{2010.07.21 10:27}_{Sárosdi Ádám, ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Egyes férfiak trófeákat gyűjtenek. Ez a vadászó életmód újabb és újabb vadak leterítéséből áll. Minden üldözött csak addig érdekes, amíg nem sikerült a becserkésznie és a magáévá tennie. Ahogy ez megtörtént, az űzött vad értékét veszti, és nem lesz több, egyszerű trófeánál – amelyből egyre több és több fog csak lógni a vadász falán.

Egyes férfiak nőkre vadásznak. Csak addig érdekli őket a nő, amíg meg nem mutat mindet a testéből, és nem lesz az övé egy éjszakára. Innentől kezdve azonban a varázs szertefoszlik, és a nőből értéktelen tucatáru lesz, nem több, csak egy újabb hadizsákmány.

Ez a vadászösztön minden férfiban ott szunnyad, várva egy nemes vadra. Egyesek alig hallgatnak rá, másoknak minden tettét meghatározza a trófeák gyűjtésének vágya. Vannak azonban olyan vadak, amelyek üldözöttből vadásszá vállnak. Hiszen sosem adják oda igazán a testüket.

Az elv, amelyet nevezzünk ennek a cikknek az erejéig a hús paradoxonjának, pontosan erre a vadászösztönre épít. Arra, hogy egy férfi vágya sokszor csak addig lángol, amíg először övé nem lesz az üldözött. Ez az elv azonban segíthet áthidalni az ebből az okból megromló párkapcsolatok problémáit. Nem kell hozzá más, mint egy levadászott trófea, amely rejtélyessége miatt messze kiviláglik a többi közül.

A nőnek meg kell tanulnia hozzá eltakarni magát: nem arra van szükség, hogy leplezze domborulatait, vagy elrejtse szépségét, hanem úgy kell öltöznie, hogy azzal ne mutasson meg mindent magából. Ne érinthetetlen királynő legyen, hanem olyan asszony, akinek mindig van még mit mutatnia.

Ismerje fel azokat az evidenciákat, amelyeket egy férfi egyértelműnek hisz egy kapcsolatban, és próbálja megszegni őket. Jó példa erre az a nő, akit tízévnyi házasság után sem láthatott még napfénynél kendőzetlenül a férje. Persze minden este felfedezheti őt az érintéseivel.

Fontos azonban odafigyelni arra, hogy ez milyen kihatásokkal járhat a férfire. Vadásza válogatja, azonban míg egyesekben újra és újra vágyat ébreszthet ez a titokzatosság, addig másokban frusztrációt kelthet, feszültséget, hogy a nő íratlan törvényeket bont – mert akár így is gondolhat arra a vélt jogára, hogy nappal is láthassa meztelenül kedvesét.

A hús paradoxonja azonban képes arra, hogy elhidegült kapcsolatokban is újra fellobbantsa a szexuális vágyakat, és újra elharapózzon a bujaság. A feleség, amely újra vágyott nővé válik, sok családapa álma, főleg amikor sok év telt már el azóta, hogy igazából szerelemről esett volna szó közöttük.

Ezzel az elvvel megmenthet akár a házasságokat is, ha előbb ébred fel a vonzalom a feleség iránt, minthogy a szexuális vágyak más nő kebelére sodorják a férfit. Megelőzhető általa a kapuzárási pánik okozta kikacsintás is: hiszen ha oly sok évet megéltek már egymás mellett, akkor nem érdemes az utódok szívét is megbolygatni azzal, hogy új szülőkkel, esetleg nagyszülőkkel kelljen megismerkedniük.