"Mintha ezt már egyszer átéltem volna"

Déjá vu: A bennünk élő múlt vagy lehetséges jövő?

A déjá vu kifejezés francia eredetű, több más hasonló szóval egyetemben, amelyek nem annyira ismertek, pedig segítségükkel pontosabban megfogalmazhatjuk, hogy mit is éltünk át.

_{2010.06.23 08:17}_{Sárosdi Ádám - ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

A déjá vu nevű jelenség (ejtsd: dézsá vű) jelentése: „már látott”, „mintha átéltem volna”. Ez azonban sok esetben nem fedi le tökéletesen azt az érzést, ami megrohan minket. Az újraélt múltnak, vagy előre látott jövőnek érzésére a franciáknak több szavuk is van, ezek közül azonban csak a déjá vu kifejezés terjedt el leginkább. Ez jelenti közülük az adott esemény újraélését, amikor úgy érezzük, hogy ez megtörtént velünk már így. Ugyan nem hibátlan: csak felsejlik bennünk, hogy átéltük ezt már egyszer, de ennél többet nem tudunk meg róla.

A déjá vécu-t gyakran keverik a déja vu kifejezéssel, mivel mindkettő egy esemény újraélését jelenti, azonban a déjá vu csupán „árnyéka” a déja vécu-nak, amikor nem egyszerűen belénk hasít az érzés, hogy ezt már átéltük, de majdnem tökéletesen ott van előttünk a korábban megtörtént esemény is. Minden passzol: a hangok, a fények, a látottak, az érzések. A tökéletes újraélés érzését jelenti a déjá vécu kifejezés.

A déja entendu jelensége akkor figyelhető meg, mikor egy különleges hangot hallva érezzük úgy, hogy mi már tapasztaltunk ilyesmit korábban. Ez a fajta „déjá-érzés” az auditív érzékelésünkre alapoz, vagyis arra, hogy mit hallunk.

A déjá senti hasonló élmény, ezúttal viszont a szaglásunk van a középpontban. A déjá senti-t olyankor érezzük át, amikor az orrunkba jut egy illat, vagy szag, és úgy érezzük, hogy ez már megtörtént velünk. Persze ez nem olyasmi, mint a nagymama almás pitéjének az illata minden tavasszal, amivel az előtérbe érve fogad minket, hanem sokkal összetettebb, és kevesebbszer tapasztalt érzés.

A déjá lu a szemünkre fókuszál, azonban nem a látott élményt helyezi a középpontba, hanem az olvasottat. A déjá lu átélésekor úgy érezzük, hogy olvastuk már azt a szövegrészletet, és nem először kerül a szemünk elé.

Mindezek ismeretében egyre összetettebb jelenségnek számít a déjá-érzés. Temérdek elmélet és magyarázat felvetődött már, azonban idővel sokat megcáfolt a tudomány, vagy a tapasztalat.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy egyszerűen képtelenség vizsgálni: bár ilyenkor úgy érezzük, hogy vagy a múltunk egy darabját, vagy a jövő egy szeletét éljük át újra, mégis képtelenek vagyunk megmondani, hogy mikor fog ez megint megtörténni velünk. Mivel az élmény véletlenszerűen jelentkezik, ezért nem lehetséges a mérése. Így maradnak az elméletek – amelyek talán még fantáziadúsabbak is, mintha orvosok vizsgálnák a jelenséget.

Kezdetben a paranormális jelenségek között tartották számon, majd a pszichológusok állítottak fel különböző hipotéziseket: úgy gondolták, hogy az egész nem más, mint egyszerű memóriahiba: vagy olyan élményre emlékezünk, amely csak részleteiben volt hasonló; vagy olyanra, amelynek korábban nem szenteltünk elég figyelmet, így megegyezőnek találjuk az akkor átélttel. Születtek más feltételezések is, ezek alapján pedig a déjá vu jelensége egyszerűen abból következik, hogy egyik szemünk „megcsúszik” az információk továbbításával, így kétszer jut el az agyunkig ugyan az az információ.

Felmerült ezek mellett az alternatív dimenziókba való bekukkantást lehetősége, illetve a pillanatnyi jövőbelátásé is. Egyes parafenoménok pedig reinkarnációnk hátrahagyott emlékezetmorzsáinak tekintik.

A jövő majd megoldást fog hozni erre is, és talán – ironikus módon – pont egy déjá vu érzés lesz az, amely a jövőből a jelenünkbe repíti a helyes megoldást, hogy mi is történik velünk ilyenkor.